Szakközépiskolások Gloria Victis jutalomkirándulása



A dunaszerdahelyi Informatikai és Szolgáltatóipari Szakközépiskolát három diák képviselte a Gloria Victis Kárpát-medencei történelmi vetélkedő 2019. október 23-án megrendezett döntőjében. A Bereznai István, Dömény Béla és Sidó Barnabás alkotta csapat a dobogó harmadik fokára állhatott fel. Jutalomként a Rákóczi Szövetség az első három helyezettnek ötnapos isztambuli és rodostói tanulmányutat ajándékozott, amely 2020. január 18–22. között valósult meg.
Kalandunk 2020. január 18-án reggel kezdődött el a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér előcsarnokában. Mindannyiunk fülében a Hungária együttes jól ismert dala csengett: „Isztambul, óúóúó! Isztambul!“ Délelőtt már a felhők fölött – igaz nem három méterrel – voltunk, útban Törökország legnagyobb, a két kontinens határán fekvő városa felé. A zökkenőmentes repülőút után elfoglaltuk a szállásunkat, majd „ismerkedő“ sétát tettünk az esti fényekben úszó belvárosban. Sajnos az első napunk ehhez rövidnek bizonyult, de ahogy mondani szokás, a java még hátra volt.
Másnap a városmag világhírű látványosságait tekintettük meg. Ekkor csatlakozott csapatunkhoz Nevzat Saricelik, aki a magyar nyelvű idegenvezetést biztosította számunkra. Isztambul szívében helyezkedik el az egyik leghíresebb iszlám templom, az UNESCO Világörökségét képező Kék mecset. Elsőként a 17. században I. Ahmed szultán parancsára építtetett létesítményt látogattuk meg, mely a belső teret beborító kék csempéiről kapta nevét. Hat minarettel rendelkezik, ezért különleges helyet foglal el az iszlám kultúrában, ugyanis építésekor csupán a mekkai Masjid al-Haram nagymecsetet illette meg ez a „kitüntető cím“. Így lényegében ennek méltó vetélytársaként emlegették. A szultán azonban saját költségén eggyel több minarettel bővíttette ki a mekkai templomot. A beltér arannyal és drágakövekkel gazdagon díszített, lenyűgöző a mozaikok változatossága, a csempéken különféle növényi ornamentumok láthatók. A jelenleg felújítás alatt álló objektumba – mint minden mecsetbe – mezítláb szabad csak belépni. A Kék mecsettel szemben riválisként emelkedik az eredetileg bizánci korból származó bazilika, a Hagia Sophia, a Szent Bölcsesség temploma. A pompás rózsaszínben tündöklő építményt I. Justinianus bizánci császár építtette, s elkészítése 10 000 munkás 5 évi megfeszített munkájába került. Az akkori világ egyik csodájának számított, méretei elkápráztatták az embereket. Az építészek a belső tér elemeit aprólékosan kidolgozták, ezen felületeket és a padlózatot márvány, a falakon számos Jézust, Szűz Máriát és a bizánci császárokat ábrázoló arannyal alapozott mozaikok, ikonokvannak. A tetőszerkezet elemei közül kiemelkedik a monumentális főkupola, melynek átmérője 33 méter. A törökök Konstantinápoly 1453-as elfoglalását követően mecsetté alakították. 1985-ben az UNESCO felvette a Világörökség listájára, azóta múzeumként szolgál.
Közvetlenül a Hagia Sophia mellett terül el a Topkapi palota, amely közel négy évszázadon keresztül az Oszmán Birodalom adminisztratív központja volt. A mindenkori szultánok innét irányították a hatalmas kiterjedésű országot, illetve itt rendezték be rezidenciájukat. A múzeumként funkcionáló palotakomplexum kiállítótermeiben korabeli konyhai eszközök, az előkelők által használt porcelán étkészletek, fegyverek sokasága tárult elénk. Ezenkívül megtekintettük a létesítmény különböző helyiségeit, a szultán fogadótermétől és lakrészeitől kezdve a bibliotékán át egészen a háremig. Számunkra az utóbbi volt a legérdekesebb, ugyanis az itt található tucatnyi szobában éltek az uralkodó ágyasai, későbbi feleségei. Ezt követően a teraszra látogattunk ki, ahonnan csodás kilátás nyílt a Boszporusz partjára.
A városnézést a Hippodrom térnél folytattuk, ahol a bizánci korban sporteseményeket, főként lóversenyeket bonyolítottak le. A tér közepén két obeliszk helyezkedik el, az egyik Egyiptomból származik, a másikat VII. Konstantin császár állíttatta. A Hippodrom egyik sarkában található a II. Vilmos német császár isztambuli látogatásának emlékét őrző boltíves építmény, a Német Szökőkút. Aznap utolsó nevezetességként az Elsüllyedt Palotát tekintettük meg. A név hallatán kicsit elgondolkozik az ember, vajon mi lehet ez. Tulajdonképpen egy víztározóról beszélünk, pontosabban egy hatalmas teremről, melyet 336 márványoszlop tart egyben. Két oszlopon a görög mitológiai alak, Medúsza feje, egyen pedig könnycseppek rajzolódnak ki.
Törökországi tartózkodásunk harmadik napján Rodostó/Tekirdag felé vettük az irányt. A Márvány-tenger partján lévő település nagy szerepet játszik a magyar történelemben. Az 1703-1711-es Rákóczi-szabadságharc leverése után II. Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelem bujdosótársaival ezen a helyen töltötte száműzetése éveit 1735-ben bekövetkezett haláláig. Emlékük azonban nem merült a feledés homályába. Épp ellenkezőleg, a Rákóczi Ferenc-emlékház és múzeum ezt hivatott ápolni. Ugyan a fejedelem sohasem élt a falai között, de rendszeresen találkozott itt bujdosótársaival. Felemelő érzés volt ugyanazon a padlón járni, mint egykoron Rákóczi és Mikes. Portrékon, térképeken, használati tárgyakon keresztül betekintést nyerhettünk a száműzöttek mindennapi életébe, szokásaiba. A tengerhez kivezető utat mindmáig Magyar utcának nevezik. II. Rákóczi Ferencnél tett látogatásunk után rövid városnézésre került sor. Isztambulba a délután folyamán érkeztünk vissza, s azonnal belevetettük magunkat a pezsgő városi életbe. Látva a gombamód szaporodó utcai árusokat, már sejtettük, hogy a hírhedt Nagy Bazár a közelben lehet. Nemsokára az ízek,illatok és az emberek kavalkádja ragadott magával bennünket. Az 1461-ben megnyílt épületegyüttest kis utcácskák hálózata szövi át, kövein naponta több százezer ember lépte hallatszik. A boltok portékái között megtalálhatók kézműves termékek, szőnyegek, ékszerek, ruhaneműk és fűszerek. Alkudni kötelező! A bazári hangulatot hátunk mögött hagyva, az esti órákban tértünk vissza a szálláshelyünkre.
A következő napi programunkat a Fűszerbazárban kezdtük. A nagy múltra visszatekintő bazárban nevéből eredően túlnyomórészt fűszerekkel kereskedtek, de manapság az árusok sokkal szélesebb kínálattal kecsegtetnek. Itt nem sokáig időzhettünk, hiszen a kikötőben már vártak bennünket. Sétahajózás a Boszporuszon, hihetetlen! – gondoltuk magunkban. A Fekete- és a Márvány-tengert összekötő szoros „bebarangolására“ tökéletes és kihagyhatatlan alkalom. Körülbelül másfél óráig gyönyörködhettünk a csodálatos látványban. A kikötőt elhagyva, a Galata-torony felé vettük az irányt. A 14. században a genovaiak által kivitelezett építmény magassága eléri a 68 métert, a tetején kialakított teraszról fantasztikus körpanoráma nyílt a városra. Záróakkordként Magyarország Isztambuli Főkonzulátusát kerestük fel, ahol Keller László főkonzul úr üdvözölt bennünket. Rengeteg újdonságot tudtunk meg a török-magyar viszonyokról, ill. megtekintettünk egy kiállítást is, mely a török-magyar hajózási kapcsolatok tematikáját ölelte fel. Szabadidőnkben kipróbáltuk a Marmaray elnevezésű alagúton közlekedő gyorsvasutat is, melynek segítségével az európai kontinensről Ázsiába jutottunk.
Az utolsó nap délelőttjét az Isztambuli Archeológiai Múzeumban töltöttük, melynek világhírű gyűjteményéből a szarkofágok, görög és mezopotámiai szobortöredékek voltak számunkra a legérdekesebbek. Itt őrzik a világtörténelem első ismert békeszerződését, melyet az ókori egyiptomiak kötöttek a mai Törökország területét birtokló hettitákkal. A múzeumlátogatást követően, tanulmányutunkat befejezve, a reptérre indultunk, s pár óra múlva ismét Budapesten voltunk.
Hálás köszönettel tartozunk a Rákóczi Szövetségnek a jutalomkirándulás megszervezéséért és lebonyolításáért, valamint a Szövetség két munkatársának, Csizmadia Annának és Katona Flórának, akik elkísérték a csapatot. Mi pedig maradandó élményekkel tértünk haza Dunaszerdahelyre. Egy dolog azonban leszögezhető: „Jöttünk, láttunk,…... visszamennénk.“

Duborszky Attila, tanár



« vissza

     
     
     
     
     
     
     
     
     
   


     

Ma Ulrik névnapja van
2020.Jul.04.

E-Learning System





  » Figyelem, változás!
  » Regisztráció