A Szent Korona nyomában

Alighogy újra becsengettek, már egy tanulmányi kirándulást magunk mögött tudhatunk. 2019. szeptember 10-11. között került megrendezésre az Oktatási Hivatal szervezésében a Szent Korona Emlékévhez kapcsolódó tanulmányút. Azonban ennek voltak előzményei. Tudniillik az elmúlt tanévben egy rangos vetélkedőn vettünk részt, amely a „Hozz rá víg esztendőt…” A Szent Korona és a magyar királyi koronázási jelvények címet viselte. A megmérettetésen az iskolánkat, a dunaszerdahelyi Szabó Gyula 21 Szakközépiskolát Patócs Xavér és jómagam, Bereznai István képviseltük. A több mint 600 jelentkezőből mindössze 11 kapott meghívást a budapesti döntőre, ahol a 4. helyet szereztem meg, Xavér pedig 10. lett. Az értékes tárgyi jutalmak mellett szerepelt ez a kirándulás is, melyet nagy izgalommal vártunk.
A programsorozat nyitányaként az Országházat látogattuk meg. Nagyon felemelő érzés volt az épület lépcsőin felmenni, hiszen a magyarság egyik legfontosabb „házáról“ van szó. Ide szállították át a Nemzeti Múzeumból 19 évvel ezelőtt a magyar államiságot jelképező Szent Koronát és a királyi koronázási ékszereket. Jelenleg a Parlament kupolacsarnokát díszítik. Ezeket tekintettük meg idegenvezető kíséretében, aki rengeteg érdekességet és információt közölt mind az épületről, mind az üvegszekrényben tárolt kincsekről. Állagának megőrzése érdekében nitrogén tölti ki a vitrin belsejét. Ezt követően lehetőségünk nyílt – ami sokaknak nem – beszélni a koronaőrökkel, őket főleg a szerepkörükről faggattuk. Ezután körbevezettek bennünket a létesítmény legfontosabb helyiségeiben, például a Nemzetbiztonsági bizottság irodájában és az ülésteremben.
Budapestet elhagyva, utunk következő állomása a páratlan szépségű Duna-kanyarhoz, Visegrádhoz vezetett. A város kitüntető helyet foglal el a magyar történelemben, ugyanis számos nemzetünket érintő esemény színhelye volt. Példaként megemlítenénk az 1335-ös királytalálkozót, ill. a Szent Korona 1440. évi elrablását. A település fölött magasodó meredek hegyen fekvő Fellegvárból csodálatos panoráma tárult elénk. A tárlatvezetés keretén belül megcsodálhattuk a várpalota különböző helyiségeiben lévő kiállításokat, továbbá a reneszánsz korában kialakított részeket, szökőkutakat és megannyi Mátyás királyhoz köthető remekművet. Közülük több ismerősnek tűnt, ugyanis a tavalyi évi Gloria Victis elnevezésű történelmi vetélkedő központi témája épp a Hunyadiak korához kapcsolódott.
A nap hátralevő részét Tatán töltöttük. Egy kellemes sétát követően az Öreg-tó partján található Tatai várhoz indultunk. A 14. századi építmény manapság nagyrészt romos állapotában látható. A meglévő részekben kiállítótermeket rendeztek be. A leghíresebb a római szoba, melyben a 2. századból származó Szőnyben talált falkép töredékek kaptak helyet. A várlátogatás után elfoglaltuk a szállásunkat, az est folyamán szabad programot biztosítottak számunkra.
Másnap reggel Esztergom felé vettük az irányt. Itt található Magyarország legnagyobb székesegyháza, az esztergomi bazilika. A klasszicista stílusú építmény rengeteg látnivalóval rendelkezik. Ahogy már megszokhattuk, itt sem maradt el az idegenvezetés. Az egész bazilikát bejártuk, kezdve az altemplommal, folytatva a Bakócz-kápolnával és a vitrinekben pompázó, színaranyból készült ereklyéket tartalmazó kincstárral. Szerencsére az időjárás nem gátolt meg bennünket abban, hogy kimenjünk a kupola erkélyére, és élvezzük a nem mindennapi látványt.
Tanulmányutunk záróakkordjaként a magyar királyok ősi koronázóvárosába, Székesfehérvárra látogattunk. Először a városházán fogadták csoportunkat, ahol az egyik alkalmazott tömören felvázolta a város történelmét, jelentőségét, de az impozáns épületről sem feledkezett meg. Tudniillik az egyik terem ad otthont nemzeti ereklyéink hiteles másolatának. A városháza előtti téren egy vörösmárványból készült díszes szökőkút is helyet kapott, ami az Országalma nevet viseli. A település másik híres nevezetessége a Nagyboldogasszony-bazilika, ami a középkori Magyar Királyság legfontosabb temploma volt. A 11. századtól 1526-ig minden magyar uralkodót e falak között koronáztak királlyá. Nem elfelejtendő, hogy néhány királyunk nyughelyéül is szolgált. Sajnos a létesítmény a török hódoltság korában elpusztult, csak a romjai maradtak meg. Magyarország nemzeti emlékhelyeinek egyike. A Romkert megtekintése után mindenki hazafelé vette az irányt.
Ezúton szeretnénk megköszönni az Oktatási Hivatalnak ezt a felejthetetlen jutalomkirándulást, mely életre szóló élményeket nyújtott mindkettőnknek. Nem utolsó sorban óriási köszönettel tartozunk Duborszky Attila tanár úrnak is, aki becsülettel és alázattal készített fel bennünket a megmérettetésre. Köszönjük szépen!

Bereznai István és Patócs Xavér, az iskola diákjai

×